2012. júl 12.

EFOTT utóhang #4 -utolsó visszaemlékezés

írta: Szilárd.
EFOTT utóhang #4 -utolsó visszaemlékezés

3. és 4. nap:
A tűző napütésben az a jó, hogy...várj, semmi sem jó. A szakadó esőben és viharban pedig az, hogy... jah nem, abban sincs semmi. De az utóbbit legalább akkor is megszívod, ha még csak nem is vagy benne. Legalább is közvetlenül te. Elég ha csak a holmidat hagyod kint...

Csütörtökön nem voltam Velencén, de nem fogom haza cipelni a cuccom egy nap erejéig. Meg hát ugye, ha a sátor installálva van... Szóval péntek reggel egy erős Disney maraton után (fap) kényelmesen ráérősen ébredek, immár 100%-os testi használhatósággal, ugyan is a bokámnak szinte semmi baja. Ebből egyenesen következik, hogy lehet futásra használni. Ebből pedig az, hogy ráérek öt perccel később is elindulni, hogy elérjem a vonatot. Puha ruha, tiszta póló fel, irány vissza a mocsok és erkölcsi fertőbe!
Terrrmészetesen lekéstem a vonatot... De nem, most komolyan álljunk meg itt egy szóra! Hogy a francba van, hogy nem vagyok képes odaérni valahova időre?! Elképesztő!
/De legalább új rekordom van: Még pont be tudtam dugni a karom a Railjet ajtaján, mielőtt végleg összecsukódott volna és elindul.(De sikerült elrántanom...pupák) /
Mire megérkeztem már mindenki elégedetten kiizzadta a Velencei tó 20%-nak megfelelő mennyiséget és rendbe hozták a sátraikat is. Egyébként este ömlött az eső, kigyulladt egy ház a villámtól, egy óriáskivetítő leszakadt a színpad mellől és mindent elárasztott a sár. Az én pici, narancssárga kis sátram pedig mindezt végignézte. Én pedig álltam előtte először félszemmel méregetve, aztán inkább csukott szemmel és úgy már egész elfogadható állapotba került. (Szakadás, törés és 16,5 söröspohárnyi -immár- forró víz az aljában.) Éljen! Mit iszunk?
Estére végül nyugodt lelkiismerettel mentem Mr. Woodnote-ot hallgatni, megtettem mindent, amit a sátor első segély kézikönyvben olvasni. Mr. Woodnote -ról annyit kell tudni, hogy ugyan azt tolja amit Dub Fx csak sokkal jobban tetszik. Ráadásul sokkal jobb fej, mert a végén kidobálta a pórnép közé a megmaradt fél literes vizeket a színpadról. Talán csak a mögöttem álló lánynak nem tetszett a gesztus. Pont a fejem felé szállt egy palack és egy másodperc alatt eldöntöttem, hogy én ezt most nem fogom elkapni, elvégre nem hiányzik egy csuklótörés, úgyhogy hanyag eleganciával hajoltam félre a sebesen száguldó H2O elől. Sajnos az én 192 cm-mel nem minden mögöttem álló embernek világos néha, hogy mi folyik előttem. Hát így járt az a lány is a palackkal. Okké, itt az ideje angolosan távozni, fogalmazódott meg bennem a döntés. (De később azért láttam a lányt valami koncerten, szóval semmi probléma)
Innentől úgy látszik a Karma végül békén hagyott egy darabig szóval eseménytelen másfél napnak nézhettem elébe. Talán az annyira nem volt poén, amikor a kártyámon maradt (és precízen kiszámított) 800 Forintot próbáltam alkoholos nedűre váltani erre az egyik helyen elfogyott a sör (Érted?! EFOTT-on elfogy a sör...) a másikon ahová mentem a háromból egy, ismétlem egy csap működött! Hát tojok bele, én most kivárom ezt a sort (pontosabban kivárjuk, mert jó fejek voltak a többiek és vártak velem szolidaritásból) és egyszerre megveszem az összes piát, én be nem állok még egyszer egy sorba sem. Utána nem volt más dolgom mint sorban lehúzni őket. Most mi van? Szülinapom volt...

Összességében ennyi. Most pedig kitalálom, hogy elgondolkodós poszt legye-e a következő, vagy egy sima sztori?

Szólj hozzá