2012. júl 22.

"For the times they are a-changin"

írta: Szilárd.
"For the times they are a-changin"

Azt mondják nincs jó zene vagy rossz zene, csak régi és új.
Gondolkoztam ezen mostanában, de nem hiszem, hogy egyetértek ezzel a felvetéssel. Igen is vannak jó és kevésbé jó dolgok, van szép és csúnya, vannak ellentétek, persze hogy, ki mint ítéli meg őket az egészen más dolog. De kétpólusú világban élünk és igenis tudni kell osztályozni. Tudni kell rendet rakni, hogy mi való kukába és mi nem. Nem lehet minden "b*zis döntetlen".

Csak azért mert új még nem azt jelenti, hogy jó is. Csak azért mert régi, nem azt jelenti, hogy semmit nem ér, persze mindezt most csak a zene talaján maradva. És úgy gondolom azt az indok sem fogadható el, hogy idővel, majd "megérik rá az emberek füle", ahogy Marty Mcfly is utalt erre gitárszólója után a mélytengeri varázson.
Nem. Például, ha egy óvodás kap a kezébe egy ecsetet meg néhány vízfestéket ( Tescoban most csak 350.- ) és neki áll mázolni valamit a fehér lapokra ( ugyanott 1050.- ) attól még nem lesz művészi értéke sem most, sem 20 év múlva, mikor felnő. Na ja, persze népszerű lehet az a festmény, ha a rajzolója híres celeb lesz, vagy kőgazdag playboy, és még el is kelhet több millió dollárért, de attól még az alkotás sz*r. Na tessék, ez volt ám a kritika... 
Egy kicsit elkalandoztam a zenétől, de az irányvonal ugyan az.
A napokban hallottam néhány régi számot, zenét. Hallottam zenéket a Led Zeppelintől, az ACDC-től, a Beatlestől és Bob Dylantől. Hallgatva a dallamokat figyelve a szöveget, én úgy éreztem, hogy ezekkel a számokkal törődött valaki. Valaki leült az íróasztalhoz (egyes előadók esetében belőve, mint a szemét...) és írt. Írt, alkotott valamit, amit aztán finomítgatott, átgondolt és végül odaadta nekünk. Ez jó. Úgy értem minőséget produkált. Lehet, hogy nem lesz népszerű évtizedekig, mert jön majd más -mert mindig jön más -, ami tetszik majd az embereknek és népszerűbb lesz. De ezek a dalok attól függetlenül örökre minőségiek maradnak, mert valaki egyszer jól megcsinálta.
Most pedig a jelen: A zenegyár csak ontja magából a népszerűbbnél népszerűbb produktumokat, amit szívesen elhallgat az ember ilyen olyan tevékenység közben. Rengeteg szám van, ami tetszik az embereknek, de van egy óriási különbség köztük és a fent említett előadók közt. Ezek konzerv zenék. Dobozból kipattintott, néhány nap alatt kiköltött, gyors érlelésű mű zenék. A művészet zabigyerekei, örökbe adott árvák. Értelmes szöveg nélkül, előregyártott dallammal sajnos ezek a zenék nem csak manapság nem jók, de soha nem is lesz értékük, ugyannakor népszerűségük is csak kopni fog.
(Arányokban érdemes gondolkozni! Tudom, hogy manapság is születnek jó számok, de most arányokat nézünk!)

Akkor a példa, amiért az egész az eszembe jutott:
Jelenleg (2012 nyár) a youtube legnézettebb videoklipje Justin Bieber - Baby ft. Ludacris; címezetű alkotás a maga 756.741.411 nézőszámával. Atya ég! Egyébként olyan nagyszerű előadókat szalajtott a Youtube TOP 10-es a lista, mint Mr. Pitbull, az LMFAO vagy Rihanna, na és egyéb konzerv celebek.
Kérdem én, miért? Mi lehet olyan jó ezekben a zenékben hogy ennyi embernek tessen?
Úgy látszik tényleg imádjuk az eldobható dolgokat. A gyorskaját, műanyag étkészletet, az önpusztító életmódot. Régen nevettek a bohócokon, manapság etetik őket. Fura.

Hogy ne maradjunk zene nélkül ha már erről szólt a poszt, mellékelek egy számot és mindenki döntse el maga vajon mire gondolt ezzel a dallal Bob Dylan:

Szólj hozzá

Elgondolkodós