Már lassan két hónapja, hogy Sandy és Én szimbiózisban éldegélünk egymás mellett. Vére kezdünk összerázódni a kezdeti nehézségek ellenére, és igaz, hogy azóta megpróbált kirúgatni, elraboltatni és fizikálisan is bántalmazott egyszer (komolyan mondom, nem viccelek olyan pukli volt a homlokomon, hogy nem igaz, de ezekről majd később), de mindezek ellenére mára egész jól megvagyunk. Túl az első részlet befizetésén, túl egy fesztiválon és túl néhány hosszú vonat úton (Tehát a Cut the Rope játék összes része, kimaxolva, yeah baby! :) )
Tegnap(előtt) pedig belekeveredtünk a zombiapokalipszisbe és én futottam mint az őrült:

Okostelefon lévén végre, megnyílt előttem a jobbnál jobb és ostobábbnál ostobább alkalmazások letöltésének lehetősége. Egy idő után azonban a buszmenetrendeken, ingyenes játékokon és vicces finghangokat játszó alkalmazásokon kívül valami izgalmasabbra vágytam és letöltöttem egy fizetős alkalmazást, a Zombies Run-t.

Tulajdonképpen egy futós edzőprogramról van szó olyan kis puhány kockáknak mint én. Vagy akármilyen kockának. De most komolyan, 10-ből 8 ember zombiapokalipszisről álmodik, mert ki ne szeretne péklapáttal és ismétlőfegyverrel büntetlenül embereket gyakni?
A játék célja a világégés túlélése, bázisépítés, védelem felállítása meg hasonló finomságok. Szóval igazi stratégiai játék, de... éééés itt jön a lényeg! Nem ám csak úgy heverészünk, esszük a chipset oszt majd gyakunk a kanapén! A nyersanyagért és felszerelésért kőkeményen meg kell dolgoznunk. Ugyan is úgy kapunk jutalmat és egyebet a játékban, ha kimegyünk a valódi világba és a valódi lábunkkal futkosunk (a nagyvilágba, mint egy őrült) egy megadott edzésterv szerint, miközben a fülünkben szól egy rádiójátékra emlékeztető sztori, ami mixelve van a saját Playlist-ünkkel. Például 500 méter megadott idő alatt, 5 alkatrész lesz a játékban.Na jó én egyenlőre a felkészítő alkalmazást töltöttem le, minek a célja, hogy 8 hét alatt megtanítson egyhuzamban 5 kilométert lefutni, anélkül, hogy a végén sírva fetrengenék Magenheim doktor segítségére várva. 

Szóval kedden este úgy is dolgom volt a Móricz Zsigmond tér környékén és gondoltam mire hazaérek egy pályát le is tudhatok. Bekapcsoltam a GPS-es követést, hisz a végén meg is lehet osztani, hogy merre zúztál a zombik éjszakáján. Egy kis loading és elindul végre a játék meg a sztori;

Egy helikopter lezuhan, mindenütt géppuskatűz, egy ijedt rádiós hang pedig közli veled a teendőket. Én egyenlőre állok a város közepén pislogva és vizualizáltam az éppen ledőlő Citadellát, a felborult villamosokat és minden ilyesmivel járó látványt. Sétálva elindulok hát és hallgatom a narrátort. Az a helyzet, hogy olyan issszonyatos brit akcentussal beszélt a csaj, hogy a Monty Phyton is csak pisloghatna mellette, szóval erősen össze kell szednem minden angoltudásom, ha nem akarok meghalni. Aztán egyszer csak vége a bevezető dumának és elindul az első zeném. Egy kis ír kocsmazene. Aztán narrátor, aztán kocsmazene, aztán narrátor és itt szeretném megjegyezni, hogy Paddy and the Rats-ra NEM LEHET ezt csinálni! Egyszerűen kedvem lett volna megállni és szanaszét rúgni minden zombi seggét egy asztallábbal, nem hogy elfussak előlük! (Nem sokkal a Playlist csere után és a hörgő hangok hatására viszont azt hiszem egy sarkon hirtelen kiforduló nénitől úgy megijedtem, hogy elengedtem egy halk női sikolyt...)
Végül a GPS a zsebemben sajna nem működött így az útvonalat nem tudom megosztani, viszont az élmény nem ettől lesz teljes. Ha minden igaz ma is megyek, mert kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.