Sehogy. Na jó, ez így nem teljesen igaz, ugyan is az a helyzet, hogy a hangzatos cím mégis rejteget némi igazságot:
Körülbelül tavaly ilyenkor történt. Legalább is nyáron ez egészen biztos. Egy barátommal az új Batman film premierére tartottunk a MOM parkba, de már akkor is nagyon a bögyömben volt ez a Puzsér Róbert, mint a kényszeresen mindent megmondó ember. Az is köztudott, hogy nem kifejezetten a Batman filmek rajongója (sem hozzáértője), de ettől még személye nem is hozódott volna fel a beszédtémába. Ám tavaly nyáron a Cinema City nyári mozikvízének is Ő volt a reklámarca (azt hiszem Puzsér válaszokat akar, ez volt a reklámkampány címe). Szóval tartottunk a mozi felé a Határ úton, ahol a járdánál több multiplakát is díszeleg, értsd: testközelben.
Hát hogy, hogy nem, az egyiken meg is pillantom a kiállhatatlan megmondóemberem portréját és azonnal bevillant a tavalyelőtti TV2-ős szereplésének minden perce.
-Egy pillanat -szóltam, oda a barátomnak -de én most bemosok neki egyet! Tudjátok, ahogy Forrest Gump is megmondta; van úgy, hogy az embernek elfogy az összes köve. Elindultam hát, hogy akkorát reccsentsek (van ilyen szó?) szegény hirdetőtáblán, hogy a moziig is elhallatszódjék. Bőszen megindultam, hogy megvívjam a szélmalom harcom, de odaérve és jobb kezem lendületbe hozására koncentrálva, nem vettem észre Puzsér alatt elterülő hatalmas sárfoltot. Kezemet ökölbe szorítva megindítottam a légkalapács ütést, de megcsúsztam a sárfolton és célt tévesztve zuhantam a földre. Vagy térdre... Azt hiszem fájt is a, de ezzel nem értem rá foglalkozni, mert föl kellett pattannom megnézni, hogy ki nem látta a jelenetet és mihamarabb letörölni a haverom képéről a túlzott vigyort. -Hát jó ezt most megnyerted -gondoltam és különben is volt fontosabb dolgom, mint egy újabb filmes-celeb bokszmeccset kezdeményezni.
(Még egy kis extra:)

Na mindegy, ezt csak azért írtam le, mert egy videó kapcsán eszembe jutott a történet, és megfelelően viccesnek találtam, így nem akartam, hogy a feledés homályába vesszen. Amúgy tény, hogy nem vagyok kritikus, ahogy manapság ezt roppant divatos foglalkozást űzők nagy többsége sem az, ezért nem szívesen állnék le elemezni Puzsér munkásságát.
...
Nem.
...
Még mindig nem. Hagyjatok!
...
Nem én! A-a...
...
Simán magamban tartom. Simán!
...
Na jó! Csak egyetlen dolgot fűznék hozzá:

Puzsér Róbert rettentően rossz kritikus. Meglátásait a legkevésbé sem megfelelő szóhasználattal tálalja ettől nevetségesnek és borzasztóan túlfűtöttnek tűnnek a kritikái. Sajnos nem veszi észre, hogy amit mond, abban bár van igazság, de a tálalása fogyaszthatatlanná teszi azt sok ember számára. (Mint egy szilva méretű aszpirin, ami bár hasznos egy találmány, de lenyelhetetlen) Azon kívül, hallotta már bárki is pozitív véleménnyel lenni bárkiről? Nos én nem. A magyar celeb világ legaljától a hollywoodi nagyágyúkig mindenkiről képes egy sértődött kisgyerek vehemenciájával fröcsögni vagy a lejárató szavaival körülírni.
És ez teszi őt hiteltelenné: Akinek bármiről és bárkiről csak ócsárló gondolatok és megfelelőtlen asszociációk jutnak eszébe, sajnos nem egy komolyan vehető ember.
Ez van.