2012. júl 09.

EFOTT utóhang #1

írta: Szilárd.
EFOTT utóhang #1

Mindenkinek vannak ismerősei. És mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akire a legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy szerencsés fajta. Tudod, aki nem képes lemenni a boltba egy kenyérért, vagy megtenni 100 métert, hogy véletlenül, valahogy egy nyugdíjas lázadás és munkáspárti összecsapás kellős közepén ne találja magát a hóna alatt egy csomag, háromrétegű (de barackos illatú, enyhén érdes…) wcpapírral. Persze az ilyesmi nála mindennapos és már kezd beletörődni, hogy az élete egy középkategóriás Adam Sandler filmre hasonlít, de egyszer eljön az ideje, hogy blogot is csináljon róla. De mi van ha nincs ilyen ismerősöd? Nos, barátom, akkor valószínűleg te vagy az!
Szóval múlt héten meglátogattam az EFOTT-ot…

 

 

-1. nap:
Éljen-éljen, Szilárdkának lehetősége adódott részt venni az EFOTT nevezetű eseményen a Velencei tó mellett. A mínusz egyedik nap ugyan nem hivatalos része az eseménynek, olyannyira, hogy még dolgoztam is. Egészen öt óráig, amikor hivatalosan is kitört a vakáció, szabadság és gusztustalan mennyiségű sörfogyasztási vágy lett úrrá az emberen. A madarak csiripelnek, a nap süt, a csövesek halkabban óbégatnak. Ismeritek az érzést. Röpke öt percnyi boldogság után elértem a Blaha Lujza teret, ahol az aluljáró utolsó két troll lépcsőfoka várt. Sikerült egy olyan pusztulatos, backflip mozdulatot csinálni a bokámmal, hogy a szembe lévő újságos egy percig nem tudta kiszámolni a visszajárót a vevőnek a röhögéstől. Semmi baj, fő a diszkréció gyorsan beosonok a sorba itt mellettem, ahol a jegyekért állnak sorba, mintha mindig is ide indultam volna. Köszönöm szépen jól vagyok meg minden, a lépcsőn letépett hirdetési plakát pedig mindig is úgy volt! Próbálgatok ráálni a bokámra, közben magamban minden lehetőséget végig próbáltam, ami illik az „anyád” szó elé. Ekkor megjelenik egy szakadt forma, hogy:
-Hallod, te számlára veszed a jegyet, mer’ nekem van jegyem, de kéne számla. Hallod?
Most mi az anyámat mondjak, azt se tudom hol állok a bokám meg közben barackméretűre dagadt. Gondoltam diplamatikus leszek és választékos, szóval az előbb végigpróbált káromkodási variációkból alakítottam egy tőmondatot, ami arra irányult, hogy fáj a lábam és különben is húzz már a jó életedbe. Erre rám néz és:
-Nem te voltá’, aki az előbb leszakította magát a lépcsőn? – és röhög a számlás g*ci.
Sebaj, gyors villamos út haza és pánikszerű borogatás, mert, hogy leszek így hasznos tagja a csapatnak holnap? Mivel eznapra volt betervezve a karton sör és hálózsákvásárlás (meg bepakolás…) másnapra halasztottam, mondván, én most pihenek. Közben felfedeztem, hogy van Disney csatornánk és elégedetten konstatáltam, hogy egy pont megfelelő lesz nekem. Amíg be nem aludtam… Anyáás! Így elfelejtettem megnézni a legfontosabb információkat a neten, reggel meg nem maradt rá idő:

  • - Mikor indul a vonat hogy elérjem  a fesztivál buszt (különben gyalogolok 3 kilcsit sátorral, csomaggal meg a bokámmal)
  • - Mikor kell visszaindulnom Pestre, hogy odaérjek az OKJ vizsgámra. (!)
  • - Na meg hol tudok pénzt kivenni, hogy ne 215 Ft-al induljak útnak.

Ezek hiányában nem lesz kellemes a program. Na nem baj, majd megnézem útközben valahol WiFi-n.Háromból egy csak össze jön. Aha, jah, majd sikerül…. Ez egy külön történet.

Szólj hozzá