Drága hétfőnk és mindannyiunk kedvenc napja, tegnap új meglepetéssel állt elő. Kivárta a tél (eddigi) leghidegebb napját, aztán éjszaka fogta magát és jól lerúgta a gázbojlert a francba (egyes helyeken a g*cibe kifejezéssel élnének, de hát mi úrinép vagyunk, szóval) lényegében tönkre ment, mert hadd fagyjunk halálra szertartásosan így a hét elején. Hiába a mackónadrág, a takaró meg a kedvenc delfines plédem (nemröhög...) reggelre akkor is úgy ébredtem, mintha a Titanicon feküdnék egy szál alsógatyában, ráadásul nem akkor, mikor a víz felett van... 

Kezdődjék ott a történet, hogy estefelé megérkezem a napközben igluvá fagyott kis lakomba, hol Kristóf (modern szótárunkban értsd: lakótárs) szendén durmol. Ezt kihasználva át is mentem a szomszédba mert, hogy ott a javításra váró cirkó. (Hm, egész vicces csak úgy ni idevetni, hogy: "cirkó", főleg, hogy egészen 19:21-ig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen szó egyáltalán létezik, most viszont az egész VUW-HU 240/2-3 -as modell kapcsolási rajza a képem előtt van...) Szóval ott az az átkozott cirkó, amihez szerelőt ugyan nem kívántunk hívni, mert megint az lesz mint múltkor a vízvezetékkel:
Kigyün a Józsi (mester) megbökdös valamit a varázspálcájával, aztán jól begyakorolt hanglejtéssel kimondja a varázsszót: "-Nyócezer" (Erre én gyorsan elmormolom az ellen átkot: "-Anyád". Bár ez még sosem jött be, sőt ilyenkor Józsi reflexből észrevesz még egy kétezer forintos hibát valahol.)
Szóval Józsi (mester) nem kell, meleg viszont annál inkább, szóval intézkedem! A cirkón két gomb van, ez az  alapfelállás. Miután az izgalmas három másodperceben kipróbáltam minden lehetséges sorrendet és a tappancsom is elkezdett fázni már, úgy döntöttem míg legalább gáz van, hát vacsorázok. Bojler - Ember : 1:0

A JAVÍTÁS IZGALMAI:
Időközben felébredt Kristóf és meggyőztem, hogy ketten legalább értünk annyit a szereléshez, mint egy idomított fóka szóval nézzük meg újra. Szétszedve egy nagy fura motor ragadta meg először a képzeletem. Mondom Kristófnak -én ezt megcsavarhúzózom! Erre ő: "-Ne...", de addigra már meg is tekertem kétszer, amíg fura fekete cucc nem folyt ki az elején. Gépolaj. Nem jutottunk előrébb, de legalább szarabb lett. Ilyesfajta módszerekkel próbálkoztunk még egy darabig, ugyanebben a felállásban: Ő mondja "-Ne", én mondom "-De" és kicsit mindig romlik a helyzet.  (Burok eltávolítva, szmötty kilocsolva, biztosíték kipattintva, NYÁK lap védtelenül hagyva) Végül hiába ütögettem paleolit kori ősember kitartásával, szónikus csavarhúzóm nyelét a fehér borításhoz csak nem lett belőle melegvíz. Bojler - (időközben) Ember SC : 2:0 (És akkor nem számoltam a pillanatot, mikor az egyetlen valóban csavarható alkatrész elfordításával kiömlött valami fekete szmötty)
A harmadik fordulóra Kristóf készült fel emberségesen, mert letöltött némi pdf-et a kérdéses modellhez és három megoldással állt elő:
1. Józsi (elvetve...)
2. Öntünk bele vizet, hogy nagyobb legyen a nyomás (nekem ez tetszett a legjobban, szóval tutira el lett vetve...)
3. Benntartjuk az egyik gombot, ezzel felülírva a hibákat (Pff...)
Visszatértünk ádáz harcunk helyszínére, Mel Gibson féle rettenthetetlen harci kedvel és a lehető legmagasztosabb pózban megnyomtuk azt a gombot! De meg ám! Aztán leállt az egész a gec francba. Bojler - Ember SC... DE AKKOR! Az egész berreg- kerreg, kevés gépolajjal szivattyúz, fekete szmötty nélkül szörcsög, alacsony nyomással pumpál és beindul mint a Skynet! Mindezt nagyon felemelő érzés volt látni még az ajtófélfa mögül is, ahová időközben bújtunk. De a gáz lobog, hőmérséklet nő és elégedetten nyugtáztuk, hogy ma is voltunk Férfik!