- Azt kérem! De tényleg! Megígérem cipelem is. Igen, biztos! - magyaráz szüntelenül egy kilenc éves kisfiú. -És jó is leszek ám még! -teszi hozzá a biztonság kedvéért.
Mindez egy forgalmas piaci délelőttön történt (és egész pontosan néhány nyugdíjas vérre menő küzdelme közepette valami gumós növényért). De a hangzavar kellős közepén egyszer csak a kisfiú szavai megértő fülekre találtak,mert szülei megálltak, megvették neki a jókora dobozt és odaadták neki, hogy "Nna, akkor tessék, viheted is". Mondjuk a kisfiú nem teljesen gondolta át, hogy egy ekkora doboznak milyen súlya lehet, és mivel a terjedelme miatt úgy sem látott tőle semmit,  legalább  boldogan betűzte a feliratot a doboz oldalán, ami valami ilyesmit írt: Nintendo NES.
Hát valahogy így kerültem először kapcsolatba a videojátékokkal...

Azóta a játéktörténelem rengeteg eseményen van túl. Újabbnál újabb konzolok jelentek meg, a PC egyszer csak képes lett betölteni egy játékmasina szerepét, eltűntek a kazetták, eltűntek kontrollerek, megjelentek új grafikai algoritmusok, de egyvalami sosem változott: a játékélmény. Ahogy gyerek és felnőtt ugyanazzal a lelkesedéssel veti bele magát egy-egy világmegmentő küldetésbe, épít fel civilizációkat a semmiből vagy menti meg a királylányt stb. Én évekig kardoskodtam a játékok nem csak szakmai elismerése mellett. Egy jó játéknak van forgatókönyve, története, munka áll mögötte. Hiába hasonlítottam filmekhez őket, hiába próbáltam elmagyarázni, hogy milyen komoly sportot űznek belőle, általában csak "le lettem kockázva" és annyiban maradt a dolog.
De manapság egyre inkább terjed az inverz retro (ezt a szót én találtam ki :) ) Ha régen cinkes is volt a vastagkeretes szemüveg vagy nerd-nek nevezett számítógépgép őrültnek lenni, ma már a magazinok is előszeretettel szerepeltetnek valami kontrollert és kábeleket csókolgató, lenge öltözetű "geek" lányokat. De ami miatt elkezdtem ezt az írást:

Videojáték a Grammy díjátadón:

A Grammy-díjakért felelős akadémia bejelentette 55. Grammy-díj jelöltjeit, és idén először egy játékhoz komponált zene is a jelöltek listáján található! A Journey című Playstation3-as játék betétdala jó eséllyel indulhat az eseményen a "legjobb zene vizuális alkotáshoz" kategóriában. Így olyan művek zenéivel kerül egy kategóriába, mint A némafilmes (zeneszerző: Ludovic Bource), A leleményes Hugo (Howard Shore) A sötét lovag: Felemelkedés (Hans Zimmer) a Tintin kalandjai (John Williams) és A tetovált lány (Trent Reznor és Atticus Ross).
(Tulajdonképpen a tavalyi Grammy-n is volt már hasonló esemény ,de a mostanival ellentétben az akkor szerepelő a Civilization IV főcímdala átdolgozott verzióban indult. A zeneszerző Christopher Tin áthangszerelte a darabot így kerülhetett a jelöltek közé, ami végül MEG IS NYERTE azt.)

És most íme a Journey (Austin Wintory):

 Kis extra:

Játékok a múzeumban:
Nemrégiben nyílt Washingtonban egy videojáték-tárlat. Nem magukról a játékokról van szó, hanem a belőlük készült alkotásokat tekinthetjük meg a teremben. Jövő márciusban 40 képre bővül majd a gyűjtemény, de egyenlőre a Pac-Man, Tetris, Another World, Myst, SimCity 2000, Vib-ribbon, The Sims, Katamari Damacy, Eve Online, Dwarf Fortress, flOw, Portal, Passage, Canabalt című játékokat sikerül begyűjteni. Bár a játékok a múzeumokban, nem új jelenség: Berlinben állandó múzeum működik, Európában egyre több országban rendeznek gamer kiállitásokat múzeumokban, illetve Magyarországon is volt már ilyesmire példa az Űrhódítók keretein belül.

Játékok a moziban:
Az idén bemutatott Wreck it Ralph (Rontó Ralph) című animációs vígjáték is egy az egyben a számítógépes játékok témáját dolgozza fel. A főhős Ralph megunta a rosszfiú szerepét és szeretne más játékba "átköltözni". A filmben olyan figurák szerepelnek még, mint a Pac-Man, Browser ("a sárkány a Marioból"), Street Fighter tagok vagy épp maga Sonic.