2013. sze 07.

#56 Journey to the end of the night - Budapest

írta: Szilárd.
#56 Journey to the end of the night - Budapest

Journey to the end of the night - Budapest.png

Indul az ősz, indulnak a programok és én lassan nem tudom merre szakadjak, hogy biztosan a legjobb programokat fogjam ki magamnak, de a tegnapi este után - és bár még csak a hónap eleje van- kijelenthetem, hogy a szeptember legjobb szabadtéri programján sikerült részt vennem. Ráadásul teljesen ingyenesen.
Adrenalin, csapatépítés, városismeret, túlélés, kaland és rengeteg izgalom ez a Journey to the end of the night - Budapest, valószínűleg a város legjobb kalandjátéka! 

Szeptember hatodika, este. Körülbelül 300 ember gyülekezik Budán a Toldy Ferenc és Donáti utca sarkán. Mind egy-egy karszalagra várunk. Ma az este ez a karszalag fog elválasztani minket a bámészkodó tömegtől, köt majd össze mindjájunkat és ránt egy izgalmas kalandba.

A játék célja egyszerű, de korántsem olyan könnyen kivitelezhető. Ez amolyan tájékozódási futás a városban, de mégse legyen olyan egyszerű, a futókon kívül van még egy kaszt: Ők a fogók. A futóknak öt zónát kell érinteniük (majd ott egy feladatot teljesíteni) melyek a város különböző pontjain vannak szétszórva. Nem viccelek, tényleg szanaszét szórva:

2013-09-07 12.51.160.jpg(kattints a képre a nagyobb méretért)

Ezeken az érintenivaló zónákon kívül leselkednek a futókra a fogók. Ők azok, akik piros karszalagot hordanak és ha védett zónán kívül elkapnak egy futót, annak le kell vennie a kék karszalagot, átadni, majd felhúzni a piros karszalagot ezáltal ő is fogóként játszva tovább a játékot (valljuk be így kicsit zombi apokalipszis hangulata is van). A játék során használhatunk tömegközlekedést, illetve a lábunkat futó vagy gyalogló üzemmódban, de semmi több!

-Én egy kis (nagy) csapattal vágtam neki a kalandnak. Heten indultunk és az 1/a helyszínt céloztuk meg. Sűrű fejtekergetések és óvatos lopakodás után el is értük a pontot, de rajtunk kívül ugyan úgy még száz ember is elérte így egy jókora, a feladatot szintén teljesíteni vágyó sor gyülemlett fel. Sebaj (ami azt illeti igazából baj, mert roppant illúzióromboló az adrenalintól épp felpörögve csak várakozni), de legalább volt idő kitalálni, hogy és hova haladjunk tovább.

-A második pontot busszal kívántuk megközelíteni, itt még teljes csapatlétszámmal. A Bazilika volt a célpont így kiokoskodtuk hol szálljunk le a buszról, hogy minél előbb védett zónába kerüljünk. (Mellék info: a járműveken még védelmet élveznek a fogók, de két lábbal érintve a megállót, már nem!) Természetesen a megállókban már hemzsegtek a pirosak, mint a lazacok vándorlásakor a grizzly medvék és ugyan csak pár métert kellett megtenni a védelmet jelentő zónáig, ám ezen a pár méteren elveszettünk két embert.

-A feladatot teljesítve lassan megindultunk a hármas pont felé, de az egyre sűrűsödő piros karszalagos létszám igencsak felnyomja az ember véráramába szökő „boostot” (nem is tudom miért gondoltam, hogy jó ötlet két energiaitalt és egy Snickerst is bevágni indulás előtt). Lassan az aortám készült szétdurranni mikor is egyfajta kegyelemdöfésként hátrapillantva megláttam felénk rohanni egy volt csapattársunkat piros karszalagban! A Szégyenletes(!) két áldozatot is szedett közülünk és harmadmagammal egy piacon leltünk menedékre az  irtózatos sprint után. Innen már nem volt messze a Nyugati így laza "egyszerű járókelő tempóban" feltűnésmentesen közeledtünk a Jászai Tér felé (szigorúan csak kis utcákban).

Már-már majdnem ott voltunk a pontnál, mikor a legősibb csapdába futunk! Egy lányka az utca végén tanácstalanul nézegeti a térképét és forgolódik, hogy mi tévő legyen. Na ja, nem vagyunk azért ennyire ostobák, de sajnos elég volt csak a közelébe érni, mert a sarokról kiugró banditák kezei közül egyikünk már nem menekült meg.

Ide most beszúrom az esemény promó videóját mert mókás, ráadásul el is választja ezt karakterrengeteget:

 

-A harmadik pontot tehát egyedül értem el, mert elszakadtam az utolsó túlélőnktől. A feladat teljesítése után, hogy mielőbb kikerüljek a veszélyes környékről felugrottam az első trolibuszra. Felpattanás után a buszon körbenézve az arány tíz kék karszalagos és ajaj... egy piros a fedélzeten. Ám a szerencse most mellénk állt, mert a trolibusz már védett zónában tett le minket. Sima liba, ahogy a köznyelv mondja. Hozzászegődtem egy kis csoporthoz, mert úgy a legcélszerűbb haladni, de a feladat teljesítése és a rébusz megfejtése után már vakmerően egyedül vágtam neki a következő pontnak.

-Az Egyetem Tér következett. Kezdtem kifutni az időből, mert terv szerint minden állomás csak egy bizonyos ideig van "nyitva". A Rózsák Teréről az egyetemig viszont nem kicsi és veszélytelen a táv. Tisztes távolban maradva egy előttem strázsáló piros csoporttól elértem a Blahára ahol átrohanva az aluljárón belefutottam két ellenségbe, akik a kombínóra vártak. Pár méterre torpantam meg mellettük, de szerencsére nem vettek észre. Szépen hátrálva elhagytam a megállót és futva értem a Harminckettesek Terére. Egy gyors trolizás után (és némi kerülővel) elértem a Kálvint, ahonnan átgaloppoztam a térre. Feladat kész. Következő állomás: a Cél!

-A Király utcából nyílik a Hegedű utca az 
Iskola fedőnevű vendéglátó ipari egységgel, avagy szórakozó hellyel, kinek hogy tetszik. Szerencsére sokat járok az Egyetem Tér környékén, és mivel az Oktogonnál lakom így már sok kis utcát felfedeztem a két pont között. Sitty-sutty meg is volt a táv, bár a Király utcán inkább átrohantam biztos ami biztos alapon. Mondjuk pénteken a város "legrészegebb" utcájában szaladgálni nem egy életbiztosítás.

-Végül nem találkoztam ellenséggel, jelentem az Iskolát bevettem. A kis könyvbe beírtam magam (majd a hastáncos bemutató után, mert az is volt) elindultam az időközben újra összegyűlt kis csapatom felé.
Szóval kifejezetten izgalmas és fárasztó este volt ez, és mindenkinek ajánlom, hogy egyszer vegyen részt rajta.
De ne feledjétek, hogy játszani, csak tisztán és szabályszerűen, tényleg a játék kedvéért éri meg!

Szólj hozzá

játék kaland városismeret