Sandy, az örök lázadó. Esetleg figyelemhiányos, nem tudom mi van vele. Azt hittem egy ideje már egész jól megértjük egymást, legalábbis minden jel erre utalt (kivéve talán mikor eltitkolja el a bejövő hívásaimat, alig öt percig keres egy műholdat a belvárosban, de van úgy, hogy annak is örülnöm kell, ha nem bungee jumpingol az asztal sarkáról töltővel az aljában). Na, egész jól megvagyunk és kész!
Ma reggel: boldog reggel. Frissen mosva indulok a villamos felé, ahogy szoktam és mire kiérek a házból sikerül is kibogozni a zsebemből a fülhallgatót. Még néhány lépés aztán fülhallgató szakszerűen behelyez, zene elindít, hallgat. Ám pár lépés után a folyamat a következő: megáll, szemöldök felhúz, értetlenkedni kezd. A hangerővel valami nem stimmel, sokkal halkabb, mint eddig szokott lenni. Persze hibakeresés fejben elindítva, majd megvilágosodás:
- Áh, reggel zuhanyoztam és biztos maradt víz a fülemben, ez tompítja a hangot. (Mikre nem képes a reggeli elme, nem igaz?)
Így hát ennek tudatában a további folyamat: fülhallgató visszahelyez, zene elindít, hangerőt felnyom és várakozás a villamosra (amúgy itt szeretném megjegyezni, hogy természetesen nem a víz a fülben volt a hiba oka).

Felszálltam hát a villamosra a hátulsó ajtónál (a 4-6-osra, ha valakit érdekel). Sétálgatok előre és miközben keresem a helyem, mindenki néz. (Persze, hogy néz hisz én járkálok itt egyedül) Sétálgatok tovább és egy fiatal lány is végigmér. (Hát na, a frissen mosott haj csodákat tesz) Még egy kis séta tovább; egy kisebb csoport is végigmér. (Hm, tényleg jóképű lehetek, mit lehet tenni). Végül mikor a nyugdíjas klub az ajtó mellet is csak engem néz, elgondolkodtam hol csúszott el ma a tér-idő kontinuum?

Véget ért a szám, amit hallgattam a lejátszási listában következőt viszont már nem szeretem, így Sandyt elővettem a zsebemből, hogy továbbnyomjam, de éreztem, hogy úgy rezeg, mint a vaddisznó! Persze, hogy rezeg, hisz olyan hangosan üvöltött a hangszóró, hogy csak úgy rezgett bele a hátlap. Baszki! A hangerő hiba abból adódott, hogy érzékelte is a fülhallgatót, meg nem is! A fele hangot odatette, a másikat a hangszóróra és így kidobta az éterbe, ám fülhallgatóval a fejemben ezt én nem hallottam. Lassan leállítottam, kikapcsoltam és szolidan az akksit is kivettem, bár ez utóbbit nem tudom miért kellett, de biztos ami biztos. A Blahánál leszálltam és élte tovább mindenki a mindennapjait... Sandyt otthon elverem.

Amúgy ez volt ma a szerencsés választott:

Legalább nem Papp Ritát hallgattam...