2013 március 14-én Magyarországon is megtörtént hát az első 4 dimenziós film vetítése. A budapesti WestEnd bevásárlóközpont egyik Cinema City vetítőtermét építették át 4Dx kompatibilis teremmé. ( Ebben a pillanatban szinte látom is a felugró kis kérdőbuborékokat hogy, "-De mi a jó fene az a 4D film?" )

A filmgyárak és mozik mindig igyekeztek, hogy minél több nézőt csalogassanak be, vagy vissza a termekbe. A 4Dx mondjuk úgy a mozi hőskorából származó újítások, vagy inkább újítani akarások reneszánsza, na persze a modern technika felhasználásával.
Mivel szép lassan megszokjuk már a 3D-s filmek erőszakos és rohamléptékű terjedését épp ezért úgy látszik Budapesten is elérkezett az idő a szenzációhajhász közönség újbóli kiszolgálására. Tehát spékeljük csak meg azt a 3D-t mondjuk; cselekményt követő rángatózó székekkel, arcba spriccelt vízpermettel, szélfúvással, illatokkal, extra fény és hanghatásokkal, hogy minél élethűbb legyen az élmény. Ez lenne hát a 4D. "A szagos mozi". Na de, nehogy lemaradjak a jóról, tegnap ki is próbáltam...

A "szagosmozi" legelső ismérve, legalább is egy eltérést mutató különlegessége már egész hamar kiderül. Sőt, egyből a kasszánál. Szóval, ha részesülni szeretnénk a 4D általi meglepetésekből a film alatt, akkor egy ezressel többet kell majd lepakolni a mosolygós jegypénztáros lányka elé. Ja, plusz majd kétszázat a szemüvegért ugye...
Jelenleg egyedül a "Pi élete" című oscar-díjas alkotásra van specifikálva a terem. (Arra most nem térek ki, hogy egyesek sosem fogják megjegyezni, hogy melyik pohártartó melyik székhez tartozik, vagy egyáltalán melyik az. De komolyan. Emberek... ne máár. Nyilazva is van, meg minden. Seriously ... Na tessék, csak kitértem.)
Szóval Cola a helyén, terem feltöltve, kezdődik a film.

A Pi élete egyből egy állatkertes/botanikus kert montázzsal indul, így a székbe épített kis csövekből előszivárog valami virág aroma. Nem nagy szám, elvégre egy plázacica is tud ilyet árasztani, ha melléd ül, de ha folyton változik a befújt illat az nagyon megadja az alaphangulatot. Egyszer kicsit elgondolkodtam, akarok-e a továbbiakban lélegezni, mikor az oroszlánok kerültek sorra a vásznon, de végül csak virágillat maradt a jelenet alatt.
A film gyönyörű ez tény, nem hiába járt az Oscar, de most nem a filmet akarom magyarázni csak a technikát.
A 3D kép a szokásos: van, létezik, oké tudomásul vettük. Nem úgy mint az első székrándulást. Mivel igyekszünk minél jobban azonosulni a főhőssel, így mikor ölbe veszik, minket is ringatnak, mikor vízbe esik, mi is placcsanunk, mint Juan a mexikói bandatag a tuningolt low-rider ülésben. Ez egy ideig szórakoztató, aztán ... a fenéket, ez végig marha szórakoztató! :)
Ha a film nem lenne amúgy is elég érdekfeszítő, annál a bizonyos viharjelenetnél az első vízpermet rátesz még egy lapáttal. Egyenesen arcba, suttyomban. (És ezzel nem is lövöm le a poént elvégre egy hajótörésről szól a film...)
Aztán ott van még a szél. Na ez egy érdekes dolog. A 3D-t lassan megszokja a szemünk és végül ugyan úgy érzékeljük a filmet, mint egy rendes 2D-s vetítést. De most ehhez hozzájön a szélgépek monoton búgása és hiába ringatózik egy 8 méteres Pi és a tigris a tengeren nekem kicsit laptopról filmnézős érésem támad a túlmelegedő ventilátort eszembe juttatva. De nem baj, mert ilyenkor arcon köpnek vízzel és elmúlik az egész.

Szóval végeredményben nekem tetszett. Lehet, hogy csak a film története vagy forgatókönyve, stb.-je, miatt értékelődik fel bennem az élmény és egy átlagos filmnél nem tetszett volna, de így bejött. Persze, ha filmet akarok nézni továbbra is hagyományos vetítésre mennék, de szórakozásnak egyszer nem rossz. Mondjuk haverokkal el lehet nézni egyszer-kétszer. ( Egy a biztos: randizáshoz nem ajánlom. :) )