Mindig azt vallottam, hogy alapvető értékünk a tudás. Úgy értem nem csak jogunk van tudni dolgokat, hanem képességünk rá. Képességünk van gondolkozni, memorizálni, kombinálni, következtetni. Képességünk van a Világ megismerésére, új dolgok megtapasztalására. Képességünk van új információkat befogadni.
Persze egy élet kevés ahhoz, hogy valaki mindent meg vagy épp kitanuljon. Na, meg aztán felesleges is. Lehetetlen mindenhez érteni, lehetetlen mindenhez hozzáférni, megtapasztalni. Lehet, hogy nem tudod mit jelent a szó hogy "interpretálni", lehet hogy nem tudod, hogy kell kezelni a poroltó készüléket, lehet, hogy sosem láttál még helikopter rotort. Rendben van. Egy valami nem fér a fejembe:
Egyes emberek miért büszkék a tudatlanságukra?

Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy süllyedhetünk ennyire az érdektelenség mocsarába.(Hujuj, közhely veszély... ) Szóval a lényeg, hogy hallok embereket egymást túllicitálva beszélgetni, hogy én ennyi mindenhez nem értek és ennyi mindent nem tudok. Egyszerűen viccet csinálnak saját ostobaságukból.

Lehet, hogy rossz úton indulok el, de ha nem tudom bekapcsolni a mikrót, hát utána nézek, ha nem tudom, hogy kell tüzet oltani a poroltóval, nem sikítozok és visítozok míg leég a seggem hanem elolvasom mind a két sornyi használati utasítást. Ha nem tudok egy választ a kérdésre, nem azzal támadom le a kérdezőt, hogy ki a f*szt érdekli, hanem válaszolok neki, hogy "nem tudom" (ne adj Isten még segítek is utána nézni)

Én folyamatosan rácsodálkozom a világ kisebb nagyobb dolgaira, és azt hiszem ez a kulcsszó. Ha nem érdekel miért hullajtják a fák a lombjaik, ha nem érdekel miért fontos a tőzsde, vagy fogalmad sincs mi a különbség a szög és a csavar közt, de ugyanakkor tudod ki nyerte a legutóbbi Megasztárt, vagy kidobod a melled, de elvárod, hogy a szemedbe nézzenek, ha azt hiszed a "prezentáció" egy mentális betegségre utal, a helyedben elgondolkoznék. Ne légy büszke a tudatlanságodra!