"Azért jöttem ma ide, hogy rágózzak és seggeket rúgjak szét. És a rágom sajnos elfogyott."
Aki látta az Elpusztíthatatlanok (They Live) című filmet annak ismerős lehet a fenti sor. Röviden: a film arról szól, hogy két átlagos fickó egy nap talál egy napszemüveget, amit felhúzva teljesen más szemmel látják majd a világot. Mintha a szemüveg egyfajta röntgen lenne, ami képes átlátni a dolgokon és felfedni azok valódi kilétét. Szemügyre véve vele a pénzt, a magazinokat és óriásplakátokat egyféle üzenet jelenik meg minden és mindenhol: hódolj!, vásárolj!, vegyél! Egy idegen civilizáció kis bábjai vagyunk, akik a reklámok csilli-villi  külseje alatt megbúvó láthatatlan üzenetekkel befolyásolva tudatalattinkat élnek jómódúan itt a Földön.
Ez a film jutott eszembe a Fantastic Delites névre hallgató snack gyártójának reklámfilmjéről, bár azért közel sem ennyire dúrva az üzenet. Na, de miről  is van szó?

Milyen messzire mennél el egy falat ingyen cuccért? Úgy értem nem kilométerben vagy távolságban hanem "tevékenységileg". Ezt próbálta kideríteni a fent említett rágcsálni valót gyártó cég. Építettek egy automatát, ami egy-egy finomságot pottyant ki némi szívességért cserébe. Eleinte csak gombnyomogatás a feladat. A gombot megnyomva 10-szer, 100-szor, többszázszor, majd fokozatosan növelve a mennyiséget kapja meg a jóember a finomságot. És lassan kiderül, hogy van, aki egy szelet ingyen snackért akár 5000 gombnyomást is bevállal, vagy leborul a gép előtt istenként tisztelve azt, táncol neki vagy épp csak megtesz mindent, amit az automata kíván.

Mit mondhatnék én simán kipróbálnám, mert imádom az ostoba kihívásokat, a kreatív reklámokat nem kevésbé, de kíváncsi vagyok vajon mindenkiben felszínre tör a gyűjtögető, állatias ösztön egy-egy kósza csoki, Cola vagy ajándék tampont látva? Amire nem csak, hogy szüksége nincs, de annyira nem kell neki, hogy rögtön kétszer áll sorba érte. Mert, ha igen... hát, üdv drága Feleim itt a Föld nevű bolygón, nagyszerű lakosok vagytok.