A napokban nem igazán bővelkedtünk napsütésben és a meleg sem tikkasztja már le rólunk a ruhát (...hm, szerintem nincs is olyan kifejezés, hogy "ruhát letikkasztani"). Na mindegy, szóval gondoltam megfogadok néhány életmód tanácsot és elmegyek szoláriumba, hogy magamba szippantsak egy nagy adag pozitív energiát és némi D-vitamint, ami jól jön a borongós időkben. Az egyetlen tényező, amit figyelmen kívül hagytam a tökéletes szórakozás érdekében, hogy EGYEDÜL akarok boldogulni egy szoliban...

Szóval egy szép napon (igazából egy esős, mocskos hideg és nagyon nedves napon) Szilárdka nagy büszkén és boldogan megjelenik a napsütötte Barbik és az illatfelhőben úszó termek szentélyében, hogy Ő itt és most egy alfahím pompáját kívánja csoffadt testére ölteni.
Álldogálok hát, kicsit az előtérben, hogy jó helyre érkeztem-e egyáltalán és most kell asztalt foglalnom vagy jöjjek vissza később? Bár végül mellőlem nem messze egy kis vékony női hang kívánta felhívni a figyelmem, hogy ne álljak már úgy mint molylepke a fénycsapdában (ejha, mondom...ez a poén vajon magától jött, vagy a környezet hatására csak sikerült megszülni az évek alatt)
Keresem a hang gazdáját, és meg is találom Tündike személyében. A "recepciós" hölgyemény a vártnak megfelelően olyan aranybarna, mint Iglo kapitány halrudacskái. Gondoltam is magamban ennél jobb helyre nem is jöhettem volna, most elintézem az egészet egy évre előre, nem lesz vele gond...
Kabát, pulcsi letesz majd Tündike előtt színfelmérés(!) A szakavatott szem pedig hamar meghozza az végeredményt. Értékelés:
"-K*va fehér vagy!"
Mondom: "-Na ne...". Megállapítjuk, hogy 2 perc bőven elég is lesz a leggyengébb állóban. Mondom én is, hogy  nahát a számból vetted ki a szót. Milyen igaz. Szolid köhögés: -"Mi az a leggyengébb álló?"
Kicsit arrébb Tündike már pittyegtet is valamit egy hatalmas azúrkék álló koporsóban, majd rámhúzza a függönyt:
-Vetkőzz!
Szilárd vetkőzik és várja a csodát. Semmi. Két perc után gondoltam, hogy ez tényleg jó móka volt, de most hogyan tovább? Félmeztelenül kitopogok a recepcióhoz megkérdezni mi jön a "vetkőzz" után, mert jelentem ügyes voltam kész vagyok, de már fázik a sejhajom. (Közben programozó-barna testszínem láttán #FFFFFF egy párocska amint bejött fordult is ki a bejáraton, mert ahogy látják itt sosem működtek fénycsövek.)
Megtudom, hogy álljak be a gépbe és ha becsukom az ajtót indul a visszaszámláló. Vissza is mentem hát, csukom az ajtót, de hajaj, hirtelen emlék tör a felszínre! Mielőtt beállsz a szoliba érdemes bekenni, befújni, magad fényvédővel, mondta egyszer nekem valaki. Meg is akadt a szemem az asztalon heverő spriccelős flakonon, úgyhogy felvettem és jó alaposan befújtam magam vele és közben örültem, hogy milyen jó dolog ez, mert egy ilyen spriccelős flakonnal a hátat is szép egyenletesen le lehet fújni. A heveny viszketéstől egyenlőre eltekintettem.
Beállok a gépbe, csukom az ajtót, indul az óra és... VILLAN A 12 FÉNYCSŐ 360° -os körben! TÜNDI, hogy rohadjál meg, szerinted melyik a fontosabb információ a "kedvenc színem a mályva" és a "csukd be a szemed, ha beállsz a gépbe" közül?! Mondjuk számomra az utolsó szimpatikusabb lett volna, főleg, hogy nincs konkrét elképzelésem, egyáltalán milyen az a mályva.
Amíg ezen gondolkodom végül lejár az idő, pittyen a mikro és én kilépek büszkén, mint egy asztronauta a Hold felszínére. A szemem már sikerül résnyire  kinyitni mikor meglátom magam a tükörben: Vörös vagyok mint a szovjet zászló néhol kiütés jellegű piros pöttyökkel, a szemem környékén pedig tenyér alakú fehér folt. De a leglényegesebb, hogy olyan szagom, van mint a frissen mosott WC-nek. Tekintetem lassan, nagyon lassan célbaveszi az imént használt spriccelős flakont, ami mellé kusza betűkkel a következő van írva:
"Fertőtlenítő. A gép használata után fújd a belső felületre!"
Ruha gyorsan visszavesz, Tündikémtől elköszön, hazamegy, nagyon gyorsan lefekszik és reménykedik, hogy ma este már nem tesz több kárt magában.