Tisztelt MÁV Magyar Államvasutak Zrt.

Imrei Szilárd vagyok, 25 éves és nemrég még az EFOTT fesztivál lelkes résztvevője voltam. A fesztivál kiválóan sikerült és tényleg remek programok voltak. Csupán két apróság árnyékolta be a jókedvemet; az éjszakánkénti farkasordító hideg, de hát mit csináljon az ember, ha otthon hagyja a hálózsákját ugye? És eddig a részig persze még jogos lehet a kérdésük, hogy vajon mi a jó fenéért Önöknek írom ezt a beszámolót, és egyáltalán mi közük van a dologhoz? Hát nézzék, van az úgy, hogy hiába a száz jó dolog, egy valami is tud olyan rossz lenni, ami napok óta nem engedi el a fantáziámat. Íme: a másodig negatívum a hazaút volt. És az örömhír, hogy mindez leginkább az Önök csodás érdeme!

Bár nem vagyok nagy közgazdász és szeretem az egyszerű járókelő naivitásával szemlélni a dolgokat, de azt hiszem a MÁV a legszerencsétlenebb, legdilettánsabb és legátgondolatlanabb vállalat, amit valaha hordott a hátán a Föld! Csodálkozom, hogy egyáltalán létezik még e mozaik szó mögött valami.

Panaszlevél:

Vasárnap reggel ért véget a fesztivál a zánkai strand mellett és tudom Önök számára is meglepő, de ilyenkor a legtöbb ember, ahogy én is, haza szeretne utazni. Kinéztem a megfelelő délelőtti vonatot és elindultam hát jegyet venni. A peronhoz érkezve megörültem mert azt hittem nahát lesz még egy búcsúkoncert, lévén 150-200 ember nyomorodott egy helyen. De sajnos mégsem zenészekre vártak, csupán SORBA ÁLLTAK a jegykiadó pénztárnál. Egyetlen hosszú-hosszú sorban a tűző napon, ugyan is a zánkai állomáson egyetlen pici ablak szolgálja ki a jegyvásárlókat, nincs jegykiadó automata és a váró is zárva van. Rendben, lehet, hogy az év többi napján ez nem egy forgalmas állomás, de itt jön az első átgondolatlan pont:
Önök is pontosan tudták, hogy a fesztivált hol rendezik meg, mikor ér véget és ez mivel jár, hisz a peron újonnan kifestett homlokzata is vígan hirdeti a találkozót, ennek ellenére mintha tudomást sem vettek volna rólunk. 200 ember egy hosszú kígyóban, másnaposan, a tűző napon a legkevésbé sem szívderítő dolog. Ám ne csak a szám járjon szeretném felhívni a fegyelmet arra a csuda szép kis helyre a sor mellett, ahol két-három napernyős kitelepülős jegypénztárral a harmadára csökkenthető az ilyen esetekben feltorlódott tömeg.

A pályaudvar peronjának új homlokzata

Sorban állás közben persze eszébe jut az embernek, hogy "-hé elvileg ez a XXI. század, megvehetné a jegyét online is". Igen, vehetné! Uraim (Hölgyeim...) a weboldaluk katasztrofálisan béna és optimalizálatlan mobilos használatra! Volt egy lány, aki megpróbálta letölteni az elektronikusan vásárolt jegy .pdf -jét persze sikertelenül és otthoni segítség nélkül nem is sikerült volna (,hogy végül a jegykezelő majd a kijelző képéről olvashassa be a kapott QR kódot...)
QR kód? Pdf? Na jó ne szaladjunk ennyire a technika elébe maradjunk a jól bevált kis plasztikkártyánál. Azaz, maradhatnánk! Végigállva a sort (miközben elment a kiszemelt vonatom) a jegykiadó pénztárnál tudtam meg, hogy NINCS kártyás fizetésre mód! Második átgondolatlan pont!
Senki, nem figyelmeztette a sorban álló százakat, egyetlen tábla sem jelezte, hogy ne várjon hiába, mert készpénz nélkül nem megy semmire. Mindezt egy olyan helyen, ahogy egy kilométeres körzetben nincs semmilyen bankjegykiadó automata. Egy se! Nekem szerencsém volt mert annyi készpénzem volt, hogy megvegyem a jegyem (ami egy fesztivál után nem egy szokványos dolog). A kérdésre, hogy mit csináljon az ember ha nem tud virtuális módon fizetni, valahol az iroda mélyéről azt a mondatot kaptam el, hogy kérjen kölcsön, vagy vegyen autót. Ez lenne hát az ultimate, mindenen felül álló válasz a technikai visszamaradottságukra? Nem szép.

A sor közepén

Mint mondtam ezalatt a röpke 50 perc alatt elment a vonatom, ami egyébként a szokványos, ütött-kopott, koszlott kis balatoni vonat a szokott számú kocsival, egy biciklitároló vagonnal, aminek az ajtaját jóformán nem lehetett bezárni. A vonatok menetrendszerűen késtek jártak, tehát kétóránként, vagy több, a lényeg, hogy semmi sűrítés. Mindeközben semmi "hangulatjavító intézkedés" sem segített enyhíteni a népharagot. Nem tűzijátékra vagy pomponlányokra gondolok, de egy palack víz, vagy némi tájékoztatás igazán jól esett volna. A következő röpke két óra várakozás után befut az új szerelvény, hogy fogadja a dupla mennyiségű embert és valahogy én is felpasszírozhassam magam, mint egy indiai csirkeszállító vagonra.

Kihasználatlan helyek, szinte zárhatatlan ajtók és a kis pénztár

Összefoglalva azt hiszem a legkevésbé sem európai szintű szolgáltatást nyújtó, mással össze nem dolgozó, önfejű, átgondolatlan, lusta vállalatnak könyvelhető el a MÁV. A vonataik nagy részén ugyan már van wi-fi, ami jó mert költséghatékony módon írhatok haza, hogy mennyit késünk. (10-ből 6-szor mindig késett a vonatom). Railjet-en, kívül talán nem is igazán érdemes mással utazni.
Szóval ha lehet, rövid és eredménytelen életet kívánok mert várom azt a külföldi vasúttársaságot az Önök romjaira építve, akiknek nem esik nehezére sikeresen eltranszportálni embereket "A" pontból "B" pontba, fennakadás nélkül egy olyan eseményről, amiről mindenki tud már évtizedek óta.

Imrei Szilárd