Két, három éve dolgozom itt. A Blaha Lujza tértől nem messze vagyok, egy kis irodában. Még akkor, az elején találtam a közelben egy gyros-ost. Szeretem ott a gyrost, van úgy, hogy heti háromszor is bemegyek, de persze van úgy is, hogy kimarad egy-két hónap. Két év alatt sokszor jártam bent és mindig ugyan az a fickó állt a pult mögött. Nem beszélünk sokat, csak megkérdezi "mit szeretnél" én pedig mondom, hogy "egy gyrost szeretnék elvinni". Ekkor megkérdezi, hogy "minden mehet bele?" és pedig válaszolok: -Minden, kivéve paradicsom.
Végül köszönünk és eljövök.
Sokszor voltam már bent és azon gondolkoztam, hogy vajon mennyi mindent tud rólam? Tudja, hogy a közelben dolgozom, hogy mikor szoktam éhes lenni és valószínűleg az összes pólómat is látta már rajtam. Látta a telefonomat, na meg tudja, hogy utálom a paradicsomot, de semmi többet. Ma is voltam ott. Ugyan azt ettem.
De ma volt ott egy ismerőse, akivel beszélgetett gyros készítés közben. Beszélgettek egy darabig, majd az ismerőse távozott és név szerint el is köszönt tőle. Most már tudom, hogy Daninak hívják. Egy új részlet.
Napról napra, bármit is csinálunk még ha rutinszerűen is tesszük, mindig lesz valami új részlet, ami felfedi magát. Előbb-utóbb történik valami új, egy apró dolog, amit eddig nem tudtunk. Kinyílik a világ. Szerintem ez érdekes.